Zöld toll - Egy meglepő módszer a gyerekek önbizalmának fejlesztésére

Ha visszagondolok iskolás éveimre, az egyik legnyomasztóbb emlékem az, amikor a tanító néni visszaadta a füzetemet: bizony, hemzsegett a piros javításoktól, melyek, mint apró hangyák, szinte leugrottak a papírról. Rossz érzés volt látni a vörös tintától lángoló füzetlapokat, főleg ha összehasonlítottam munkámat osztálytársaim munkájával, melyben csak elvétve zavarta meg a sorok kék hullámzását egy-egy piros jelzés.

Talán hasonló élményt élt át Tatiana Ivanko orosz pszichológus is, aki egy új, megalázástól mentes, a gyerekek önbizalmát erősítő módszert fejlesztett ki a dolgozatok javítására.

Mire tanít?

Tatiana otthon tanította írni a kislányát, mikor feltűnt neki valami fontos: a füzet virított a piros javításoktól és áthúzásoktól, mely mind-mind azt mutatta, hogy mit csinált a kislány rosszul, miben hibázott, mit rontott el, ugyanakkor semmi sem jelezte a jó dolgokat. Tatiana gyermekpszichológusként felismerte, hogy a hagyományos módszer, azaz a hibák jelzése, csak arra jó, hogy a gyerekek önbizalmát romboljuk, és hogy letörjük a lelkesedésüket. Hiszen ki akarna fejlődni valamiben, amiben láthatóan ügyetlen?

Ez szép!

Tatiana ekkor egy új módszert kezdett alkalmazni: eldobta a piros tollat, és többé nem a hibákat jelölte, hanem zöld tollat vett elő, mellyel a legszebb, legjobban sikerült elemeket, megoldásokat karikázta be.

A kislány örömmel fogadta az újítást, minden gyakorlás végén kíváncsian kérdezte: - Anya, melyik lett a legszebb? Melyik sikerült a legjobban?

Fontos különbség

Mi a legfontosabb különbség a két módszer között?

A memóriánk hajlamos azt megőrizni, ami kiemelésre került, függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz volt. Ha a hibákat karikázzuk be, akkor arra fogunk emlékezni. Ha azonban a legjobb elemeket jelöljük, akkor ezeket raktározzuk el elménkben, és ezeket próbáljuk a későbbiekben újraalkotni.

A zöld toll módszer valójában egy teljesen új megközelítés: többé nem a büntetés, hanem a jutalmazás eszközével taníthatunk, a gyerek nem a kudarcaival szembesül, hanem a sikereivel, így nem a hibákat akarja elkerülni, hanem – ösztönösen - megpróbál egyre jobban teljesíteni.

Unikornis helyett uniformis

Valójában itt többről van szó, mint egy füzetről. Egész iskolarendszerünk a piros toll elvén működik: nem azt figyeljük, mit tudnak gyermekeink, nem a tudást jutalmazzuk, hanem büntetünk. Ha hibázol, pontlevonást kapsz, ha nem tudsz valamit, rossz jegyet érdemelsz. Nem számít, hogy mi érdekel, hogy miben vagy tehetséges, mindenkinek ugyanakkorra és ugyanoda kell eljutnia. Különbözőek vagyunk, mégis egyformán nevelnek minket. Egyedi, csodás teremtmények lehetnénk, unikornisok. De csak az uniformis jut nekünk.

Pirossal aláhúzott életek

De túl az egyformaságra nevelésen, a hibák kiemelésén alapuló oktatás egész életünket és gondolkodásunkat átalakítja. Az iskola 8, 12, 16, vagy akár még több éve alatt - legfogékonyabb életkorunkban – a hibák és a hibák elkerülése áll gondolkodásunk középpontjában. Ezt a gondolkodásmódot szokjuk meg, és ezt felnőttként sem tudjuk levetkőzni, így nem a sikereinkre, hanem a gyengeségeinkre figyelünk. Hiába vannak kiemelkedő képességeink egyes területeken, elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók, hogy selejtesek vagyunk. Erre koncentrálunk, tehát ez válik életünkben egyre jelentősebbé.

A legtöbb szomorúság és bánat oka ez a kisiklott, elferdült, negatívumokra koncentráló gondolkodás.

Boldogabban

Miért lehet hatásos a zöld toll módszer? Gyermekeink alapvetően törekszenek a jóra, megpróbálnak egyre jobbá, ügyesebbé, okosabbá válni. A jutalmazó módszer segítségével úgy mutatunk nekik irányt, hogy közben nem törjük le a lelkesedésüket és az önbizalmukat. Boldogabb gyerekeket, boldogabb embereket nevelhetünk így, és talán boldogabb lesz a minket körülvevő világ is.