Hogyan fejlődik újszülött gyermeked mozgása?

Szülők és tanárok részéről is egyre gyakrabban hallani, hogy a mai gyerekek egyre satnyábbak. Persze ez így durva általánosítás, de azért van benne igazság: Egyre gyakoribb, hogy egy gyerek gyenge, rossz a tartása, nem tud helyesen ülni, állni, járni, nem is beszélve a bonyolultabb mozgásformákról.

Gyermekünk kiskorában szülőként hajlamosak vagyunk siettetni a dolgokat, büszkék vagyunk, talán még dicsekszünk is vele, ha valamit hamarabb csinál, mint a szomszédasszonyunk gyereke. „Már négy hónaposan tudott ülni. Az enyém már hathónaposan állt. Petike évesen már tudott járni!” – mondjuk, és azt gondoljuk, hogy ez a helyes, hogy ezzel bebizonyíthatjuk, hogy a mi gyermekünk milyen fejlett, erős, és okos. De nincs igazunk.

Végzetes vonzerő

Hiába állt fel fél évesen, hiába járt már az a gyerek egy éves korában, ha pár év múlva csak traktorral tudjuk elvontatni a tévé vagy a számítógép elől, és csak akkor hajlandóak kimenni, ha megfenyegetjük őket.  Amikor pedig sikerül rávennünk őket a mozgásra, akkor könnyen elfáradnak, ügyetlenek, gyakran elesnek, sokszor meg is megsérülnek. Mozogni mozognak, de nem az igazi.

De az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi, felnőttek sem vagyunk különbek. Egy-két óra séta után alig állunk a lábunkon, a számítógép előtt töltött pár óra után pedig zsibbadnak a végtagjaink. Úgy gondoljuk, hogy ez természetes, pedig nem az. Ha jó, helyes testtartással ülünk, az ülés nem fárasztó, ha pedig jó a testtartásunk, órákig képesek vagyunk sétálni.

Ezzel szemben nézzük az állatokat! Harmóniában élnek a természettel és nem okoz számukra gondot a mozgás. Ez egyaránt érvényes a nagy és kicsi, az erős és a gyors, a vad és a szelíd állatokra, ha szükséges, mind képes rá, hogy azon nyomban fusson, ússzon, kússzon, másszon erőlködés nélkül, ha kell, akkor akár órák hosszat is. Bezzeg mi már kapkodunk a levegő után, ha pár métert futni kell a busz után.

A mozgást nem kell tanítani

Pedig a mozgás fejlődése szempontjából az emberek és az állatok nem is különböznek olyan nagyon, a helyes mozgás képessége (egészséges fejlődés esetén) születéstől adott.

Mit tehetsz, ha szeretnéd, hogy gyermeked jobban mozogjon?

Semmi különlegeset sem kell tenned. Ha van elég tér és lehetőség, a gyerekek szívesen mozognak. Nem az a kérdés hogy hogyan tanítsunk és mit, hanem az, hogy hogyan tegyük számára a lehetővé, hogy a veleszületett képességeket kihasználva mozogjon. Éppen ezért hasznos, ha áttekintjük, hogyan fejlődik gyermeked mozgása.

Háton fekvés

Az újszülött hátán fekszik, karját, lábát behajlítja, kezét ökölbe szorítva tartja. Törzsét, gerincét, fejét oldalra fordítja. Fekvés közben teste kissé aszimmetrikus, két oldala nem egyformán fejlett. Általában fejét is mindig ugyan arra fordítja. Kezével, lábával egyre többet hadonászik. Mozgása véletlenszerű nem szándékos. Az első hónap végére tekintetével követi a mozgó tárgyakat, fejével is odafordul.

Mozgatja a fejét, figyeli végtagjait

Törzsét, végtagjait egyre lazábban tartja. Szimmetrikusan kapálódzik és rugdalózik. ökölbe szorított kezét nyitogatja. oldalra nyúl, megérinti az elérhető tárgyakat. Kezeit nézegeti, megtanulja, hogy hozzá tartoznak. Rájön, hogy kell szándékosan használni őket. A harmadik hónap végén hason fekve fejét is felemeli. Egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli kezeit, egy-egy mozdulatot szándékosan többször is elismétel. Gyakran hetekig gyakorol egy mozdulatot, míg tökéletesen és biztosan el nem sajátítja. Fáradhatatlan. Később lábával is elismétli, csak azt nem gyakorolja ilyen kitartóan.

Oldalra fordul

Három hónaposan oldalra fordul. Egyre jobban nyújtogatja kis karjait, hogy elérje a kinézett tárgyat, játékot, majd hirtelen átfordul. Mikor oldalra fordul, először még bizonytalan, nem tud egyensúlyozni. Időnként visszabillen a hátára pihenni. Sok gyakorlás után biztosan fekszik az oldalán és élvezi, hogy más szögből is észrevételezheti a tárgyakat.

Hason fekvés

Mikor már biztosan fekszik az oldalán, gyakran elfelejtkezik az egyensúlyozásról, elveszti egyensúlyát és a pocakján landol. Néha kis keze beszorul a teste alá, nyomja és elkezd sírni. Megsajnáljuk, hátára fektetjük, majd pár perc múlva ismét hason fekve találjuk. Ne csináljunk rendszert belőle, hogy mindig visszafordítjuk, még akkor sem, ha kicsit sírdogál. Hagyjuk, hogy magától rájöjjön a megoldásra. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem sír, hanem rögtön magától próbálkozik visszafordulni. Kitartóan dolgozik, míg nem sikerül a hátára fordulnia. Ez eltarthat néhány napig, óráig, de vannak olyan gyerekek is, akiknek elsőre sikerül.

A hason fekvést hosszasan tökéletesítik a babák. Először a kis fejüket kezdik el emelgetni, majd megtanulják, hogy hogyan tudják hason fekve használni karjukat, kezüket. Körülbelül egy hónapig tart, míg megtanulják, hogyan kell összehangolni törzsük, fejük és végtagjaik mozgását.

Nyújtózkodás

Amikor gyermeked a közelében lévő tárgyakat szeretné megkaparintani, és elkezd nyújtózkodni, kúszni, olyan, mint egy kis hernyó. Ezek a mozgások segítenek abban, hogy a törzs újszülött kori asszimetriája eltűnjön, és a gerinc megerősödjön. A törzs rugalmassá és izmossá válik. Ez az egyik legfontosabb fázisa a mozgásfejlődésnek. Nem szabad siettetni gyermekünket, minden gyermeknek át kell esni rajta.

Gurulás

Hat és kilenc hónapos kora között sajátítja el a gurulást a csecsemő. Pörög hasról hátra, hátról hasra. Biztonságosan és gyorsan megfordul, ha valamit meg szeretne kaparintani. Egyre több időt tölt hason, szabadon mozgatja fejét, nyakát, végtagjait, törzsével csak egy ponton támaszkodik.

Kúszás

Elkezd hason kúszni. Eleinte inkább hátrafelé halad, mint előre. Később már a végtagjait is ügyesen használja, megtanulja kar és lábmunkáját összehangolni. Előfordul, hogy olyan gyorsan kúszik, hogy nem érjük utol. Különböző technikákat figyelhetünk meg. Mikor a hát és a törzs izmai eléggé megerősödnek, felnyomja a törzsét, kezére és térdére emelkedik, és elkezd mászni. Az a gyermek, akinek gyengék a hátizmai, később kezd el mászni. A hason kúszáshoz, mászáshoz térre van szükség, ehhez pedig nem elég a kiságy vagy a járóka.

Amikor gyermeked kúszás, mászás közben eléri a bútorokat, ügyesen belekapaszkodik és felhúzza magát.

Áll

A gyermek kilenc és tizenkét hónapos kora között már ügyesen közlekedik kúszva-mászva, többnyire ülve játszik, és kapaszkodva feláll. A gyerekek sohasem állnak fel háton fekvő helyzetből. Először hasra fordulnak, felhúzzák a térdüket, és utána állnak fel.

Ül

Az a gyermek ül helyesen, aki képes egyenes háttal ülni miközben végtagjait mozgatja. Nem kell végig nyílegyenes háttal ülnie az a lényeg, hogy ne fárassza az ülés. Mikor a kisgyermek először felül, még kicsit dülöngél, próbál egyensúlyozni. Gyorsan elfárad, és lefekszik pihenni, majd egyre hosszabban és hosszabban ücsörög. Általában ülve játszanak. Közben próbálgatják a helyes pozíciót, amely a legkényelmesebb számukra.

Feláll

Az ülés és a felállás általában körülbelül egy időben következik be, de egyénenként lehetnek különbségek. A gyerekek általában térdelő pozícióból állnak fel. Megkapaszkodnak a járóka vagy kiságy rácsába és felhúzzák magukat. Gyakran előfordul, hogy mikor már állnak, rájönnek, hogy nem tudják, hogyan kell leülni. Ekkor vagy elkezdenek sírni, vagy egyszerűen elengedik a rácsot, és fenékre huppannak. Többször megismétlik, de még kúszva-mászva közlekednek, mivel az gyorsabb. Gyakran hónapokig gyakorolnak, mire rászánják magukat, hogy kapaszkodás nélkül felálljanak.

Olyanok, mint a kis állatok, négykézláb állnak, és sokat egyensúlyoznak, mire képesek két lábra állni. Általában csak pár percig képesek egyedül megállni. Kapaszkodóként gyakran fognak játékokat a kezükbe.

Az első lépések egyedül

Az első lépések általában egy-másfél éves korban következnek be. Mikor a gyerekek elindulnak, először a kezükkel egyensúlyoznak, kis léptekkel haladnak, térdüket magasra emelik. Néhány nap múlva biztosabban járnak. Lábfejüket sokáig befelé fordítják, de ne egyenesítsd ki erőszakkal. Ha megerősödik gyermeked lába, kiegyenesedik magától. Sohase erőltesd a járást, nem baj, ha a baba csak kúszik-mászik. Mikor kellőképpen megerősödnek lábai, magától elindul.

A legfontosabb, hogy gyermeked mindent örömmel csináljon, és ne erőltess rá semmit. A tanulási folyamat egész életét végigkíséri. Meg kell tanulnia önállóan, türelmesen, kitartóan próbálkozni, dolgozni.