Észrevesszük a tehetséget?

Hideg januári reggel volt. Az emberek siettek a munkahelyükre, sokan gyerekeket kísértek iskolába, óvodába. Fejük tele volt a feladatokkal, gondokkal. Siettek.

Egy fiatal férfi állt meg a metró aluljárójának egyik falánál, nem sokkal egy szemetes mellett. Átlagos külsejű ember, átlagos ruhában, kezében egy hegedűvel. Maga elé tette a tokot, majd vállához emelte a hangszert és játszani kezdett.

Ki veszi észre?

Szűk háromnegyed órát játszott, ezalatt több mint ezer ember haladt el előtte. Több mint ezer ember hallotta, ahogy zenél, több mint ezer embernek volt lehetősége rá, hogy megálljon, és megcsodálja muzsikát.

Egy ideig nem történt semmi. A zene szólt, szárnyalt, csapkodott a falak közt, de az emberek nem vettek észre semmit, csak siettek a dolgukra. Több mint három perc telt el, mire valaki bedobta az első pénzdarabot, de ő sem állt meg, csak sietett tovább. Hat perc telt el, mire az első ember megállt.

Hegedűvirtuóz a metróban

A fiatalember a világ egyik legismertebb hegedűművésze, Joshua Bell volt, és a zeneirodalom leghíresebb, legnehezebb darabjait játszotta a metróban. Bach "Chaccone" című darabjával kezdett. Alig páran vannak a világon, akik képesek ezt a darabot eljátszani.

Joshua Bell alig pár nappal korábban teltházas koncertet adott Bostonban, ahol a legjobb jegyeket 100 dollárért adták el. A metróbeli a kísérletet a Washington Post szervezte.

32 dollár

A háromnegyed óra alatt 27-en dobtak pénzt a tokba, és összesen heten álltak meg zenét hallgatni. 32 dollár jött össze.

Amikor a zenének vége lett, nem tapsolt senki, és csupán egyvalaki gratulált, egy nő, aki felismerte a muzsikust. A járókelők többsége észre sem vette a zenészt, mások ugyan meghallották, de nem tulajdonítottak neki semmi jelentőséget.

A Te gyermeked miben tehetséges?

Meggyőződésem, hogy minden emberben, minden gyermekben megvan valamilyen tehetség gyökere, ki a zenében, ki a matematikában, a főzésben, a sportban, másvalaki pedig a beszédben jó. De ezt tehetségrügyecskét nem egyszerű észrevenni. Gondolj csak csak bele: ha Joshua Bell, aki nemcsak látványosan tehetséges, de képzett is, alig egy maroknyi ember figyelmét keltette fel, mekkora az esély rá, hogy a felületes szemlélő észrevegye a lehetőséget a Te gyermekedben? Mekkora az esély rá, hogy véletlenül felfedezzék?

Különösen nehéz a helyzet, ha gyermeked tanulási nehézséggel, diszlexiával vagy diszkalkuliával küzd. Ilyenkor a probléma minden mást elnyom, csak a gond, a nehézség látszik. Éppen ezért nagyon fontos, hogy fejleszd gyermeked képességeit!

Ez a mi munkánk - és nem is kevés

Te vagy az egyetlen, aki igazán ismered gyermeked. Te vagy az egyetlen, akinek reális esélye van rá, hogy észrevegye, mi az, amiben gyermeked az átlagot meghaladóan jó. És valószínűleg Te vagy az egyetlen, akit gyermeked sorsa érdekel annyira, hogy hajlandó legyen keresni a tehetség rügyeit, és aki hajlandó küzdeni azért, hogy ezeket mások is észrevegyék.

Ez szülőként a Te feladatod és felelősséged. Ez sok munkával, fáradtsággal, lemondással jár, és biztosan sokszor érzed úgy, hogy egyedül vagy. Ennek ellenére ez az egyedüli módja annak, hogy garantáld gyermeked jövőjét.

Minél több dolgot kipróbálni

Segítsd és lelkesítsd gyermeked abban, hogy minél több dolgot kipróbálhasson az iskolában és az iskolán kívül is. Tartsd folyamatosan a kapcsolatot a pedagógusokkal is, ne hagyd, hogy gyermeked egysíkúan, csak a hibái irányából lássák. Mutass rá, miben jó, miben kiemelkedő. A tanárok örülnek az ilyen információknak, hiszen ezzel az ő munkájukat is segíted.

És természetesen gyermekednek is használsz vele, ha keresed tehetségét. Így megadod neki a lehetőséget, hogy ne csak diszlexiásnak lássa magát, akinek még az olvasás sem megy, hanem egy okos, ügyes gyereknek, akinek mellesleg van egy kis gondja a betűkkel.