Mi lesz a kitűnők sorsa?

Vajon felnőve mi lesz a kitűnő tanulók sorsa?

Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke osztályelső legyen. Azt mondják, tanulj keményen, és sikeres leszel. És ami azt illeti, gyakran igazuk is van.

De nem mindig.

Egy amerikai kutatócsoport több száz egykori évfolyamelső pályáját követte nyomon a középiskola befejezését követően, hogy lássák, hogy mi történik a legjobbakkal.

Az egyetemen jók.

A diákok 95 százaléka folytatta a tanulmányait felsőfokon, és hat éven belül hatvan százalékuk szerzett diplomát, többségük átlag feletti eredménnyel. Nem vitás, hogy a jó középiskolai bizonyítvány jó eséllyel jelzi előre az egyetemi sikereket.

De mi a helyzet utána?

Az osztályelsők többsége a diploma után sem okoz csalódást. Kilencven százalékuk a szakmájában dolgozik, 40% vezető pozícióban. Megbízhatóak, kiszámíthatóak, jól képzettek, és többségüknek minden mérték szerint jó élete van.

De az egykori iskolaelsők közül vajon hány fogja megváltani, lenyűgözni vagy vezetni a világot? Hány Edison, Henry Ford, Rubik Ernő, Elon Musk, J. K. Rowling, Somlai-Ficher Ádám, Bill Gates lesz köztük? A válasz világos: egy sem.

Jók. De nem kiválók!

Bár az egykori kitűnők többsége sikeres a munkájában, és jó eredményeket ér el, nagy többségük sosem jut be a legsikeresebbek közé. Belesimulnak a rendszerbe, működtetik, de sosem változtatják azt meg.

Úgy tűnik, hogy az iskolai sikereket eredményező tulajdonságok az iskola után a kreatív teljesítmények akadályává válnak.

De vajon miért ennyire ritka, hogy az iskola legjobbjai az életben is sikeressé válnak?

Alapvetően két oka van.

Fogadj szót!

Az első ok, hogy az iskola nem az okosakat értékeli.

Régóta tudjuk, hogy az intelligencia és az iskolai osztályzatok között csak gyenge összefüggés van, nem mindig a legokosabb, a legmagasabb IQ-val rendelkező diákok kapják a legjobb jegyeket. Az iskolák alapvetően azokat a diákokat jutalmazzák, akik szót fogadnak, és mindig azt csinálják, amit mondanak nekik.

Mit mér a jegy?

Bár az intelligencia mérésére nem alkalmasak az osztályzatok, de azt kitűnően megmutatják, hogy milyen a diák önfegyelme, mennyire céltudatos, és hogy képes-e alkalmazkodni a szabályokhoz.

Az oktatási rendszerben alapvetően azok érnek el jó eredményt, akik elfogadják a rendszert, és hajlandóak alkalmazkodni.

Az iskolai sikerek kulcsa

Meglepő módon az iskolaelsők közül sokan maguk is beismerik, hogy osztályukban nem ők voltak a legokosabbak, és sikereiket valójában a kemény munkának és sok tanulásnak köszönhetik. Mások szerint az volt a döntő, hogy a tanárok szája íze szerint tudták visszaadni a tananyagot.

Általában elmondható, hogy az egykori kitűnők számára nem maga a tanulás volt fontos, hanem inkább az, hogy jó jegyeket szerezzenek.

Mindenből ötös

A második ok, hogy az iskolák a generalistákat tartják a legtöbbre, azokat, akik mindenben egyformán jók, nincs gyengeségük, de nincs kiugró tehetségük sem. Aki az iskolában szeretne kitűnővé válni, az hiába szereti például a matematikát, nem foglalkozhat csak azzal, hiszen meg kell tanulnia a történelmet és az irodalmat is. Soha nem szentelhetik az idejüket és energiájukat az érdeklődésüknek megfelelő tantárgynak. Kitűnővé lehet így válni, de kiválóvá soha.

Sebész vagy jogász?

A való életben azonban ez épp ellenkezően működik. A munkahelyeken nem azokat értékelik, akik mindenben jók, hanem azokat, akik a saját szakterületükön kiválóak. A szakácsnak nem kell tudni autót szerelni, a matematikatanárnak nem kell értenie a biológiához, az újságíró nem fog jobb cikkeket írni, ha tisztában van az építési eljárások engedélyeztetésével, a sebészprofesszornak nem kell fejből fújnia a vállalkozások alapítására vonatkozó jogszabályokat. A munka során a legtöbb embernek specialistává kell válnia, azaz egy-két szakterületen kell gyakorlatot szereznie.

Karrieristák

Ironikus módon legtöbbször pont azok szenvednek a legjobban az iskolában, akik valóban szeretnek tanulni. Azok a diákok, akik valamely téma iránt kiemelten, szenvedélyesen érdeklődnek, és szeretnének abban fejlődni, fullasztónak találják az iskolát. A kitűnők viszont általában gyakorlatiasak. Követik a szabályokat, és az ötös osztályzatot fontosabbnak tartják, mint a mély megértést.

Az iskolában tiszták a szabályok. Az életben nem. Amikor nincs kijelölt út, amin haladni kell, akkor azok, akik az iskolában sikeresek voltak, gyakran elbuknak.

Kockázat nélkül

Hogy kiből lesz sikeres ember, azt a középiskolai és egyetemi eredmények alapján nem lehet megjósolni. Az iskola kiselejtezi a szélsőségeket: a szélsőségesen rosszat, és a szélsőségesen jót egyaránt. És bár ez általában hasznos, hiszen csökkenti a kockázatot, ugyanakkor gyakran a komoly teljesítményeknek is útját állja. Olyan ez, mintha minden autóba automatikus sebességkorlátozó berendezést szerelnénk. A közutakon valószínűleg kevesebb lenne a baleset, ugyanakkor a Forma-1-es versenyeken elaludnának a pilóták.

És a Te gyereked?

Mit tehetsz tehát, ha szeretnéd, hogy gyermeked sikeres legyen?

Nehéz erre egyértelmű választ adni, hiszen Te ismered őt, Te tudod, mi fontos neki.

Egy biztos: ha olyan szerencsés vagy, hogy gyermekednek van valamilyen szenvedélye, ami iránt érdeklődik, ha valamiben tehetséges, akkor ne ragaszkodj hozzá, hogy mindenből kitűnő legyen. Hagyd, hogy a kíváncsisága irányítsa! Így valószínűleg könnyebben viseli majd el az iskolaéveket, és az életben is könnyebben boldogul majd. 

Te pedig barátkozz meg a gondolattal, hogy a ballagáson nem ő mondja majd a búcsúbeszédet.

Ami azt illeti, nem nagy ár gyermeked boldogságáért.

Ha pedig szeretnéd fejleszteni gyermeked olvasási képességét, akkor kattints ide és tudj meg többet arról, hogy hogyan segíthetsz gyermekednek >>>