Kezdőlap | A programokról | Játékok | Hírlevél | Kapcsolat | Letöltések | Önök írták |  Fórum | Diszlexia tár | Diszlexia-teszt

8.900 forint értékű hírlevél most ingyen!

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és ajándékba kapja

"A 10 legsürgősebb tennivaló, ha gyermeke tanulási problémákkal küzd!"
című cikkünket!

Iratkozzon fel hírlevelünkre,
és hetente új tanácsokat, információkat, ötleteket kap a diszlexia leküzdéséhez, gyermeke fejlesztéséhez.

Adjon egy esélyt gyermekének!

Rendelje meg a Varázsbetű Diszlexia Programcsaládot
otthoni használatra

89.600 Ft
helyett
29.700 forintos
áron, és ajándékba kapja angol nyelvű diszlexia csomagunkat és "Útmutató a Varázsbetű Programcsalád használatához" című
e-könyvünket is!

Hrivnák Ilona
Lusta? Nem szeret számolni? – Diszkalkuliások a közoktatásban

 A cikk megírásának célja a súlyos számolási zavar meglétének bizonyítása az érdeklődőknek és a kétkedőknek, valamint annak bemutatása – feladatok, foglalkozások, eredményes életutak vázlatos ismertetésével –, hogy a matematikai korrekció során is a személyiség megerősítésén van a hangsúly. A személyiség kiteljesítése jelenti ugyanis azt az alapot, amelyen leginkább ki lehet bontakoztatni a diszkalkuliás fiatalok képességeit, s lehetőséget lehet biztosítani számukra, hogy választott szakmájukban hasznosnak, sikeresnek, életük során teljes értékű állampolgárnak érezhessék magukat.

Valóban igaz a címben jelzett minősítés? A gyenge matematikai teljesítmény esetén ugyanis gyakran felmerülnek ilyen kérdések. A probléma tisztázása érdekében először néhány esetet mutatok be többéves terápiás gyakorlatomból, melyet a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Gyakorló Logopédiai Intézetében folytattam (a hivatkozott vizsgálatokat is az intézet munkatársai végezték). (A gyerekek nem a saját nevükön szerepelnek.)

Esetleírások

L. Olgát (1. évfolyam, 15 éves) 1996 novemberében vizsgálták meg a szakközépiskola javaslatára tanulási nehézségei miatt. A szakvéleményben diszkalkuliát rögzítettek. Tudásszintje évekkel maradt el az életkorának, osztályfokának megfelelő követelményektől. A mechanikusan elvégezhető feladatokat részben megoldotta, de az eltérőeknél szinte pánikba esett, ami tovább rontotta teljesítményét. A tanulási zavar súlyos szorongást, alulteljesítéstől való félelmet alakított ki Olgában. Ugyanakkor más tárgyakban (például magyar irodalom) kifejezetten jó teljesítményt nyújtott.

A középiskola egy év múlva egy másik intézménytől újabb vizsgálatot kért. Az 1997 novemberében készült vélemény megerősítette az előző vizsgálat eredményét: kifejezetten jó intellektus mellett diszkalkuliát állapítottak meg. A diszkalkuliásokra jellemzően a számfogalmak, az alapvető matematikai fogalmak lassú, nehezített kialakulása volt megfigyelhető Olgánál, és ez a matematikai alapműveletek végzésében is megmutatkozott.

A szakvélemény alapján az igazgató (Közoktatási törvény, 30. § 9. pont) mentesítette matematikából az értékelés és minősítés alól.

A terápia első évében a számok tartalmi jegyeinek bővítése (összeadás és kivonás gyakorlása a 20-as és a 100-as számkörben tízes átlépés nélkül, majd a tízes átlépés menetének megértése után, analógia alapján a 100-as számkörben is), az egyenletek és egyenlőtlenségek olvasása (a matematikai jelek, piktogramok, szimbólumok tartalmi azonosítása, a mennyiségek különbségi összehasonlításának megértetése, jelölése és a kiválasztott, látott jelrendszer megértése után gyakorlás), valamint a matematikai elemző-összehasonlító, ítéletalkotó, következtető- és érvelőképességek fejlesztése volt az elsődleges.

Év végére a kitűzött feladatok megvalósításában jelentős fejlődés következett be: szóbeli számolása gyorsabb és pontosabb lett; a matematikai összefüggések értelmezésében és olvasásában figyelemre méltó fejlődés volt tapasztalható; a szabályjátékok megfejtésében kevesebb segítséget igényelt. Szorongása oldódott, vidámabb lett.

Az érettségi évében az 1000-es számkör bővítése jó szinten megvalósult. A matematikai elnevezések (alaki, helyi, valós érték, a műveletekben szereplő számok megnevezése stb.) használatában még további gyakorlásra volt szükség. Az írásbeli összeadást és kivonást tudta a tanult számkörben, de a hiányzó tag kiszámítása nehézséget jelentett, mert nem értette a műveletek közötti összefüggéseket.

A törvény értelmében matematika helyett egy másik tantárgyat választott a kötelezően előírt tantárgyak közül.

A középiskola 5. évében szakképesítést szerzett, elfoglaltsága miatt ebben az évben nem tudott rendszeresen részt venni a terápián. A tanév feladata a folyamatos szinten tartás mellett az egyjegyűvel való írásbeli szorzás és osztás megtanulása, valamint a negatív szám és a geometriai alapfogalmak megerősítése; a hosszúság mérése, becslése, mértékegységeinek gyakorlása volt. Év végére sikerült az egyjegyűvel való szorzás mechanikus elsajátítása, mely azért is figyelemre méltó, mert a szorzótábla ismerete a terápia megkezdésekor esetleges volt, de a többéves, folyamatos gyakorlás készségszintű tudást eredményezett. Az írásbeli osztásra már nem jutott idő. A szemléleten alapuló negatív szám felismerése, a hosszúság becslése és mérése, a mértékváltás a kétjegyű számok körében megfelelő szinten jónak mondható.

A tanév végén megszerezte a szakképesítést, és pontszámai alapján felvették az áhított főiskolára. A 2001/2002-es tanévben csak néhányszor – amikor főiskolai tanrendje engedte – jött el a foglalkozásra. A tanév utolsó óráján a felejtés tényével kellett szembesülnie a folyamatos, visszatérő ismétlések, megerősítő gyakorlatok elmaradása miatt. Ezért a jövőre vonatkozóan rendszeres találkozásokban állapodtunk meg.

G. Leventénél 10 éves korában, 1992-ben diagnosztizálták a diszkalkuliát. Ezt megerősítették az 1994-ben és az 1999-ben végzett kontrollvizsgálatok is. Már az általános iskolában is komoly problémát jelentett a matematika tanulása, de abban az időszakban rendszeres korrepetálással és több évig tartó diszkalkuliaterápiával minimális szinten teljesítette a követelményeket. Ennek „ára” volt, mert szorongásai a többi tantárgyban nyújtott teljesítményét rontották, noha közepes, illetve többnyire jó osztályzatai voltak. Akkor még csak lehetőség volt arra, hogy a szakvélemény alapján a szülő kérésére az igazgató mentesítse a tanulót az adott tantárgyból az értékelés és minősítés alól. A középiskola kezdetére már a módosított törvény érvényesült, így mentesítést kapott matematikából, nem kellett az iskolai tananyagot tanulnia. Terápiára továbbra is járt. Tanulmányi eredménye jobb lett. Tanárai és tanulótársai elfogadták az egyébként olvasottságával is kitűnő, szerény fiút. Az osztályközösségben is jól érezte magát. Szorongása nem szűnt meg, de jelentősen csökkent. Az érettségin matematika helyett ő is másik tantárgyat választott.

A terápia során kitartó szorgalma és igyekezete ellenére csak a mechanikusan megoldható feladatokban volt eredményes. A negyedik év végére megbízható tudással rendelkezett a tízezres számkörben (négyjegyű számok írása, olvasása, bontása, képzése, helyük a számegyenesen, számszomszédok, kerekítés; szóbeli összeadás, kivonás, szorzás, bennfoglalás egy- és kétjegyűekkel, kerek számokkal; írásbeli összeadás és kivonás ellenőrzéssel, szorzás egy- és kétjegyű szorzóval, osztás egyjegyű osztóval, ellenőrzésük; összetett számfeladatok kiszámítása; egyszerű szöveges feladatok elemzése és megoldása; az ábrázolt negatív számok felismerése). Nem mindig ismerte fel biztosan az ábrázolt törtszámokat, bár az egy egésznél kisebb egyenlő nevezőjű törtszámokat összeadta és kivonta; a műveletek közötti összefüggést, ezért inkább utánzásról volt szó, ha több, azonos feladat esetén tudta az adott művelet ellenőrzését. A mértani alapfogalmak, síkidomok és sokszögek pontos felismerése még gyakorlást kívánt volna, ugyanúgy, mint a kerületszámítások.

Jelenleg főiskolai hallgató. A matematikával itt is szembesülnie kellett volna, a főigazgató azonban méltányosságból, a szakvélemény figyelembevételével mentesítette őt a matematikával kapcsolatos tantárgy értékelése és minősítése alól. Levente szorongásai e kedvező döntés hatására újból csökkentek.

A terápia ötödik évében főiskolai elfoglaltsága miatt időnként járt konzultációra. Legutolsó találkozásunk alkalmával neki is szembesülnie kellett a folyamatos gyakorlás, szinten tartás hiánya miatti felejtés tényével. A következő tanévben ő is szeretne rendszeresen eljárni a terápiás foglalkozásokra, ha főiskolai órabeosztása engedi.

O. Virág 7. osztályos korától járt heti egy alkalommal diszkalkuliaterápiára, a szakvélemény szerint „igen magas intelligenciaövezetbe” tartozik. A közoktatási törvényben foglaltak alapján (30. § 9. pont) a diszkalkulia diagnosztizálásának évétől kezdve (1996) mentesítést kapott matematika tantárgyból az értékelés és minősítés alól. Az érettségi vizsgán matematika helyett ő is másik tantárgyat választott.

Az évek alatt mindvégig szorgalmasan és nagy igyekezettel vett részt a terápián, a tanórai és az otthoni feladatok megoldásában egyaránt. Három évig lassabb tempóban jutott előbbre a tananyagban, majd a negyedik és az ötödik tanévben haladása felgyorsult. Az 5. tanév végére sajátította el az alsó tagozatos aritmetikai tananyagot (a 10 000-es számkörben biztosan tájékozódott; az egész számok körében a négy alapműveletet értette és pontosan kiszámolta az eredményt [csak egyjegyű osztóval osztott]; a műveletek közötti inverzitást – megnevezés nélkül – értette és alkalmazta; az összetett számfeladatokban a műveleti sorrendet többnyire helyesen választotta meg; a szöveges feladatokat jól értelmezte és oldotta meg). A hosszúság, az idő, az űrtartalom fogalmát és mértékegységeit tudta, az egyszerűbb mértékváltások nem okoztak problémát. Ismételtük a mértani alapfogalmakat, a négyzet és téglalap tulajdonságait, gyakoroltuk a kerületszámítást is. Nem volt időnk a többi, alsó tagozatos mértani fogalom, a mértékegységek fogalmának megerősítésére, illetve kialakítására, gyakorlására.

A 2002 márciusában végzett kiegészítő vizsgálat során megerősítették a diszkalkuliát. Olyan feladatokat is hibásan oldott meg, amelyekben korábban sikeres volt. A felvételi előkészítő miatt ebben a tanévben nem tudott rendszeresen részt venni a foglalkozásokon, a tanultak egy része elfelejtődött. Ezt a tényt neki is tudomásul kellett vennie, ezért kérte a következő tanévre a terápia folytatását.

Z. Bélánál átlagos értelmi színvonal mellett figyelemzavart, részképességzavart, ennek következtében az osztályfok alapján elvárhatónál alacsonyabb teljesítményeket és diszkalkuliát állapítottak meg a vizsgálatok. A tanulási zavar veszélyeztetettségének tüneteit már óvodáskorában felismerték, ezért prevenciós kezelésben részesítették. Rendszeres reedukációban részesül mind a mai napig.

A 12 évfolyamos iskola vezetői, nevelői tudomásul vették tanulási zavarát, és minden segítséget megadnak ahhoz, hogy képességeinek megfelelő eredményt érhessen el. E tanévben fejezte be a 10. évfolyamot. Az alapvizsgát eredményesen letette, matematikából a szakvélemény alapján mentesítést kapott az értékelés és minősítés alól.

1996 februárjától jár diszkalkuliaterápiára. Az 1000-es és 10 000-es számkör fogalmi megerősítése sikerült (a háromjegyű és négyjegyű számok írása, olvasása, bontása helyi érték szerint is, helyük a különböző beosztású számegyeneseken, pótlásuk adott mennyiségre; képzésük adott számjegyekből, egyes, tízes, százas számszomszédok felismerése; kétjegyű és kerek három-, négyjegyű számok szóbeli összeadása és kivonása; három-és négyjegyűek írásbeli összeadása és kivonása becsléssel, ellenőrzéssel, bár néha még előfordul iránytévesztés műveletvégzés közben; az egyjegyű számmal való írásbeli szorzás eredményessége attól függ, hogy kisebb vagy nagyobb számmal szoroz; a szorzótábla bevésése csak az ötösig sikerült, a többi esetleges; az ábrázolt törtszámok felismerése, ábrázolásuk további gyakorlást igényelne).

Kisebb mértékű volt a fejlődés a geometriai alapismeretekben a gyengébb, bár javuló síkbeli tájékozódás miatt. A mértani alapfogalmak, a merőleges és párhuzamos egyenesek megkülönböztetése síkban, térben, a szögek nagyságrendi felismerése, a síkidomok és sokszögek megkülönböztetése, felismerésük, a kerület fogalmának felidézése, illetve megerősítése, egyszerűbb kerületszámítási feladatok megoldása a következő év feladata lesz.

Tanítványaim közül Béla az, aki az iskolai matematikaórákon egyes témakörökben képes jó megoldást kigondolni, levezetni, ám számolni csak számológéppel tud.

N. Lili 6. osztályos korában került diszkalkuliaterápiára. A gyengén közepes képességű kislány akkoriban motyogva beszélt, többnyire kerülte beszélgetőpartnere tekintetét. Ismeretei az alsó tagozat 2. osztályos matematika-tananyagában is gyenge szinten voltak. A 10, illetve a 20 bontását sokáig gyakoroltuk. A pótlás 10-re, majd kerek számokra időigényes feladatot jelentett. A tízes átlépés gondot okozott a 20-as és a 100-as számkörben egyaránt. A kétjegyű számok szóbeli összeadását és kivonását a fokozatok betartásával sokáig gyakoroltuk, míg eredményt értünk el. A szorzást és osztást semmilyen szinten sem tudta, ebbe beleértendő a szorzótábla esetleges tudása. A növekvő számsort többnyire jól folytatta, de a csökkenő sor folytatása már akadozott. A számok helyét felismerte a számegyenesen, de ha az a megszokottól eltérő, más beosztású volt, sokáig töprengett, amíg megtalálta a helyes megoldást. A hosszúság fogalma óvodai szinten volt meg. Hosszas gyakorlás után meg tudta mutatni a kezével, megbecsülte különböző tárgyakon, síkban és térben, mennyi egy méter. Az időt, az órát ismerte.

Sokat beszélgettünk hármasban a terápiás órák elején. Megtanult figyelni társára, az idő múlásával bekapcsolódott a beszélgetésbe, majd magától mesélt a számára fontos történésekről. A nyolcadik osztály végére szorongásai is oldódtak, tekintettartása is kialakult. A magas, nyúlánk termetű kislány az iskolai szavaló- és énekversenyeken eredményesen szerepelt. Tanárai sok szereplési lehetőséget biztosítottak számára mind az iskolai, mind az iskolán kívüli ünnepségeken. Irodalmi jegyei komoly javulást mutattak az évek során. Délutánonként egy művészeti iskolában énekelni, táncolni tanult.

Beiskolázásával nem volt gond, hiszen matematikából a szakvélemény alapján mentesítést kapott az értékelés és minősítés alól. A középiskola felvette. Az iskola igazgatója azonban nem tudta kezelni a diszkalkulia jelenségét. A matematikatanárt utasította, hogy Lilit ugyanúgy osztályozza, mint a többi, nem diszkalkuliás diákot. Az első félévben sok elégtelent kapott, még év közben kimaradt az iskolából. A terápiás foglalkozásról is gyakran hiányzott, végül onnan is kimaradt. Időközben betöltötte a 16. évét, nem tett alapvizsgát (10. évf.) sem. Szakmunkásbizonyítványt szerzett. Működési engedélyt kapott, ünnepségeken szerepel, énekel.

P. Dénest 5. osztályos korában ismertem meg. A kifejezetten jó intellektusú fiú diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás volt. Az általános iskola felső tagozatában is foglalkozott vele logopédus. A napi matematika-tananyag mellett próbáltam a hiányosságait pótolni. A rendkívül szorongó, zárkózott gyerekből a 7. osztály végére felszabadult, vidám fiú lett, osztálytársai kedvelték. Szívesen beszélgetett műszaki témákról, de osztálytársairól, családjáról, zenéről is. A 8. osztály végre megtanulta például az egyenletek megoldását, de csak számológéppel tudta kiszámolni a hozzáadást, kivonást, szorzást, osztást. A geometriai szerkesztéseket elismerésre méltóan rajzolta meg. A tanév végén az akkori technika tantárgyi verseny gyakorlati részét az iskolai vetélkedőn megnyerte. A kerületi versenyre nem nevezték be, mert a számolással kapcsolatos feladatokat nem tudta volna megoldani.

Műszaki érzéke kiemelkedő volt, ezt a pályaválasztási tanácsadó is megerősítette. Szakképző iskolába ment, ahol az ottani tanárok – akik egyetemi, főiskolai tanulmányaik során nem tanultak a tanulási zavarról, a részképességzavarról – diszgráfiája miatt nem tudták írásbeli feleleteit elolvasni. A szakvéleményekben szóbeli feleltetést javasoltak, de a magas osztálylétszám miatt erre nem volt lehetőség. Az első évet megismételte, de másodszor is megbuktatták három tantárgyból.

Bevonult katonának. Ott minden típusú jármű vezetését megtanulta. Leszerelése után édesanyja olyan alapítványi szakmunkásiskolát talált, ahol a szakemberek javaslata alapján – az újabb szakvélemény az előzőeket megerősítette – a közismereti tárgyakból szóbeli vizsgával megszerezte a szakmunkásbizonyítványt. Már ezekre a vizsgáira is számítógép segítségével készült fel.

A ma már huszonéves fiatalember sokféle adottságával, többféle képzettségével igen jó anyagi körülményeket teremtett magának. A biztonságot adó, kedvező családi háttérrel, a sok küszködés, kudarc ellenére céljait eddig sikerrel valósította meg. Elképzelése szerint meg akarja szerezni az érettségit, amire jó intellektusa alapján minden esélye megvan, ha lehetőséget kap a közoktatási törvény méltányossági alkalmazásával.

A számolási zavar tünetei

A fenti esetekből egyértelműen kiderül, hogy tanítványaim nem voltak lusták, sem buták, hanem súlyos számolási zavarral küszködtek. Az igaz, hogy nem szerettek számolni az iskolai matematikaórán, hiszen többségük nem is értette, miről szól a magyarázat, mit is vár el tőlük a tanár. Iskolai pályafutásukat kudarc, sikertelenség kísérte, bármennyire is szerettek volna jobban teljesíteni, a követelményeknek megfelelni. Az iskolai eredménytelenség miatt gyakorta elmarasztalásban volt részük mind tanáraik, mind szüleik részéről. Az osztálytársak is értetlenül fogadták azt, hogy például az amúgy jó tanuló társuk nem tud számolni. Az érintettek mindeközben szorongva, szemlesütve, motyogó vagy hadaró beszéddel, félrehúzódva akartak észrevétlenné válni, vagy éppen harsányságukkal igyekeztek felhívni a figyelmet magukra. Mindegyikükre jellemző volt az önbizalom teljes hiánya, a hibás önértékelés.

A 1990-es évek elején még sem a tanárok, sem a szülők nem ismerték a diszkalkulia jelenségét, a számolási zavar okát, és azt sem tudták, milyen szakemberhez, melyik intézményhez fordulhatnak segítségért.

A gyenge matematikai teljesítményt nyújtó diák nem feltétlenül diszkalkuliás. Lehetséges, hogy csak lassú tempója miatt maradt el társaitól, vagy egy korábbi tananyag hiánya okozza a problémát. A számolási gyengeség okait mindenképpen tisztázni kell. A vizsgálatokat az erre felkészült logopédusok végzik. Ők mondják meg, hogy esetleg elegendő egy szaktanári egyéni korrepetálás a felzárkóztatáshoz, vagy speciális, egyéni fejlesztésre van szüksége a gyermeknek.

A számolási gyengeség, a tanulási és/vagy magatartási zavar felismerhető tünetei az óvodáskorban

E Nagy- és finommozgásbeli ügyetlenség, a testnevelési foglalkozásokon észrevehető sete-suta mozgás.

• A játékos számlálgatástól, valamint a versmondástól, bármely szöveg megtanulásától való idegenkedés.
• A gyurmázástól, puzzle-kirakástól, rajzolástól és színezéstől való menekülés, illetve az ezekben való részvétel elkerülése.

Az egész életre kiható kudarcok, szorongások megelőzése érdekében nagy jelentősége lenne, ha már az óvodában is felismernék a pedagógusok ezeket a tüneteket, elfogadtatnák az óvodás társakkal, a szülőkkel a másság, az eltérő fejlődés tényét, és a problémák feltárására szakemberhez irányítanák őket.

A súlyos számolási zavar iskoláskori tipikus tünetei

Gyakran visszatérő, azonos jellegű számolási hibák az alábbi területeken:

• az alapműveleteknél a tíz átlépése,
• a maradék megtartása,
• az irányok figyelembevétele kivonáskor,
• többjegyű szorzóval való szorzáskor a részletszorzatok helyének megállapítása;
• szimbólumok, jelek használata (fizikai, kémiai jelek is),
• soralkotások, növekvő és csökkenő sorok írása és olvasása.

Fogalmi hiányosságok a következőkben:

• szorzás, osztás,
• törtszám értelmezése, tizedes törtek írása, olvasása,
• síkidom és test közötti különbség,
• kerület, terület.

Alapvető mennyiségfogalmi hiányosságok:

• idő, hosszúság, űrtartalom, tömeg mértékegységeinek tudása, átváltása terén.

Ehhez kapcsolódik a különböző iskolai matematikai, kémiai, fizikai képletek, összefüggések tartalmi hiánya, következésképpen azok alkalmazása sem lehetséges, hiába áll rendelkezésre a számológép.

A gyerekek kompenzálóképessége gyakran megnehezíti a részképességzavarok felismerését. Megtévesztő lehet például az iskolában, ha a diszkalkuliás tanuló időnként egy-egy feladattípust elfogadhatóan megold, és jó jegyet is szerez. Az alsófokú oktatási intézményekben a jó szándékú, elfogadó szemléletű matematikatanár a 8. osztályban félévkor és a tanév végén akár közepes osztályzatot is adhat. A középfokú beiskolázás is sikeres lehet, de nem csupán be kell jutni egy iskolába, hanem azt be is kell fejezni. Ezért fontos bármely tanulási zavar időben történő felismerése és szakemberek közreműködése a probléma kezelésében.

A számolási képesség pedagógiai vizsgálata

Bármelyik iskolai korosztály vizsgálata a 10-es, 20-as, majd az osztályfoknak megfelelő számkörben zajlik.

A vizsgálat kiterjed:

• térbeli, síkbeli, időbeli és saját testen való tájékozódásra,
• a számlálás folyamatosságára,
• a helyi érték ismeretére,
• a globális mennyiség felfogására,
• a számfeladatokon végzett műveletekre: összeadás, kivonás, szorzás, osztás valamint ezeken belül a bontás és pótlás,
• a szöveges feladatok megoldására, műveletnemenként külön-külön egyszerű, majd öszszetett feladatokban,
• a matematikai-logikai szabályok felismerésére, egy- és kétváltozós szabályok felismerésére,
• a számemlékezetre.

(A diszkalkuliaveszélyeztetettség megállapítása már óvodáskorban lehetséges, természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelő formában és tartalommal.)

Az elvégzett feladatok alkalmasak a tanuló

• figyelmének,
• emlékezetének,
• fáradékonyságának felmérésére,
• arra, hogy érti-e, tudja-e használni a matematika nyelvét,
• a matematikai jel jelent-e számára útbaigazítást számolási próbálkozáshoz, műveletvégzési irányhoz.

Kiderül, hogy

• a tanulónak van-e számolási technikája,
• van, de rossz módszerű, további automatizálásra nem alkalmas,
• van, néhol már automatizálódott szintű,
• jó számolási technikája van, de lassú, bizonytalan.

A feladatsor végrehajtása során lehetőség nyílik a szövegértés és – szűk keretek között – a lényegkiemelés megfigyelésére, főleg az utasítások, az instrukciók kódolásakor, dekódolásakor a szöveges feladatok értelmezése közben. Kiderül a motiváltság hiánya és a szorongás is. A vizsgálatot végző logopédus szóban is közli tapasztalatait a jelen lévő szülővel, majd ezeket írásban is összefoglalja.

Diszkalkuliaterápia

A diszkalkuliaterápia célja a matematika megtanulásához szükséges biztos alapok megteremtése, a jártasságok és készségek kialakítása, az elvonatkoztatás folyamatának segítése az ismeretek önálló alkalmazásához, valamint a fejletlen vagy hibás pszichikus funkciók fejlesztése, illetve kompenzálása.

Terápiás feladatok:

• az észlelés-érzékelés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a beszéd, a nyelvi fejlettségi szint fejlesztése;
• a saját testen, térben, síkban, időben való tájékozódás segítése;
• az alapvető matematikai fogalmak kialakítása (számlálás, globális mennyiség felismerése, relációk alkotása, számnév-számjegy-darabszám, valamint az „ujjkép” egyeztetése, helyi érték fogalma);
• a számfogalom kialakítása: bevésés, automatizálás tízig, tízes átlépéssel 20-ig, majd számkörbővítés analógia segítségével;
• a szóbeli és írásbeli alapműveletek értelmezése, inverzitás felismertetése, ezek gyakorlása a kialakított számkörben;
• szöveges feladatok megoldása, számfeladatra szöveg alkotása;
• permanens ismétlések a 10-es, a 20-as számkörben szóban és írásban még akkor is, ha a gyerek ezt a szintet már meghaladta;
• a matematikai jelek, szimbólumok tartalmi azonosítása, logikai összefüggések megfogalmazása;
• az alapvető mennyiségek – hosszúság, idő, űrtartalom – tartalmi azonosítása az érzékelés segítségével, becslésük; mértékegységek fogalmi kialakítása, mértékváltások gyakorlása;
• a mértani alapfogalmak megismertetése;
• önfegyelemre, kitartásra nevelés.

A terápiára jelentkező tanulótól mindig megkérdezem hogy véleménye szerint mely tananyagrészt nem tudja. A leggyakrabban az írásbeli osztást, szorzást, a szöveges feladatok megoldását, a mértékváltások témakörét, valamint a szorzótábla hiányos tudását jelölik meg. Mértani problémákat ritkán neveznek meg.

Az első órákon a feladatok megoldásain keresztül igyekszem megtalálni azokat az ismereteket, melyekre építeni lehet, mindeközben a pedagógiai véleményben nem szereplő, más hiányosságok is kiderülhetnek. Lehetőségem van arra is, hogy megfigyeljem a beszéd tempóját, tartalmát, a matematikai nyelvezet használatát, a számolási technika egyéni módszerének meglétét, az emlékezet mértékét, a figyelem tartósságát.

Ezek után készül el az egyénre szabott terápiás terv. A tanuló haladásáról félévente írásbeli, szöveges értékelés készül. A terápiás csoport – legfeljebb 2-3 tanuló – kialakításánál a szakvéleményben megfogalmazottak képezik a beosztás alapját, de tekintettel kell lenni a számolási zavar sokszínűségére, a variációs lehetőségek nagy számára, a kimutatható tipikus vonások mellett az eltérő gondolkodásmódra. A foglalkozásokon figyelembe kell venni a gyermekek eltérő személyiségét, terhelhetőségét.

A módszerek kiválasztása kiemelt fontosságú. A fogalom alkotása vagy annak megerősítése, kiegészítése a fokozatok és szemléletesség elvének betartásával, az érzékszervek bevonásával, különböző eszközök – labda, játék óra, ritmushangszerek, mérőeszközök, társasjátékok, számkártyák, szorzótáblás kártyák stb. – kiegészítő alkalmazásával, valamint cselekedtetéssel, mozgással történik.

A fejlesztő órák tartalma nem a napi tananyag gyakorlását, bevésését, hanem – a gyermek életkorától függetlenül – a számolási alapoktól kezdve a 10-es, a 20-as, majd egyéntől függően a 100-as számkörben a számok bontását, pótlását, összeadását, kivonását, a számkörön belüli szöveges feladatok megoldását jelenti. A szorzás, az osztás csak az előbbiek megfelelő szintű tudása után következhet.

A matematikai képesség gyengeségét mutató gyerekekkel való foglalkozás eredményességének feltétele a fejlesztő pedagógus, a szülők, az iskolai nevelők együttműködése. Az elfogadó és segítőkész szemlélet biztonságérzetet jelenthet a diszkalkuliás tanulónak ahhoz, hogy képes legyen a többi tantárgyból képességeinek megfelelő eredményt elérni.

A terápia hosszadalmas, kitartó és türelmes munkát kíván mind a tanártól, mind a diáktól. Az eredmény nem látványos, a fejlődés, az elért eredmények mégis sokszor jelentenek örömöt, elégedettséget. Tudomásul kell venni azonban, hogy a matematika nem minden területén lehet szembetűnő eredményt elérni, maradnak olyan diszfunkcionális területek, melyeken a terápia kevésbé segít.

A súlyos számolási zavarral küzdő diákoknak komoly nehézségeik lehetnek az iskolában a fizika, a kémia, sőt a földrajz, a történelem tanulásában is: például a képletek, illetve azok összefüggéseinek felismerésében és alkalmazásában; az időrend megtanulásában; a sík- és térbeli tájékozódás hiánya miatt a térképről való olvasásban, helymeghatározásban; az ének-zene órákon a hangjegyek, illetve a kotta olvasásakor, írásakor; a rajzórákon a testek ábrázolásában stb. Az említett tantárgyakban nyújtott teljesítmény értékelésekor rendkívül fontos szerepe van az egyéni elbírálásnak. A szaktanárnak tudnia kell tanítványa részképességzavaráról, hogy ennek tudatában kérhesse számon tőle az elvárható ismereteket. A tanulási nehézségek kisebb-nagyobb mértékben végigkísérik az alsó- és középfokú oktatás éveit.

Jogi háttér

A közoktatásról szóló törvény kiemelt figyelmet fordít a gyermekek jogairól szóló genfi egyezményben vállalt kötelezettségekre, miszerint az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a fogyatékos gyermekeknek különleges gondozáshoz van joguk. A törvény – az 1996. évi módosítás eredményeképpen – a különleges gondozásra jogosultak körébe bevonja a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket, tanulókat. (Iskolaszolga, 1997. január; Közoktatási törvény 30. § /1/)

Az 1999-ben történt módosítás során nem változtak a diszkalkuliás gyerekekre vonatkozó paragrafusok:

10. § (3) „A gyermeknek, tanulónak joga, hogy

f) állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban – különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban – részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért ”

30. § „A különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkozáshoz való jog...”

Új – nem szerencsés – fogalom is bekerült a törvénybe: a más fogyatékos elnevezés. Az értelmező rendelkezések 121. § 18. pontja szerint „más fogyatékos: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján

b) pszichés fejlődés egyéb zavara miatt részképesség- és iskolai teljesítményzavarral küzd, ennek következtében fejlődésében és a tanulási folyamatban tartósan akadályozott [pl.: dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperaktivitás, figyelemzavar]”.

30. § 1. pont: „A ... más fogyatékos gyereknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői véleményben foglaltak szerint... az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretén belül kell biztosítani.”

2. pont: „A testi, érzékszervi, ... a beszéd és más fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai oktatása külön ... vagy a többi gyermekkel együtt történhet.”

9. pont: „A ... más fogyatékos tanulót, illetve a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanulót ... a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján az igazgató mentesíti – a gyakorlati képzés kivételével – egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alól. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat. A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozóvizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számológép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.” (A szerző kiemelései.)

Napjainkban egyre több – a részképességzavarral kapcsolatos – előadást, előadás-sorozatot, tanfolyamot szerveztek és szerveznek különböző intézmények, alapítványok, főiskolák, egyetemek az óvodákban, iskolákban dolgozó pedagógusok részére. A problémával foglalkozó szakembereknek konferenciákat rendeznek egymás munkájának megismerésére, a tapasztalatok kicserélésére, az újabb elméleti és gyakorlati megoldások, lehetőségek bemutatására. Néhány pedagógusképző főiskola és egyetem már beépítette alapképzésébe a „más fogyatékos” gyermek pedagógiai problémáival foglalkozó tantárgyat, a speciális nevelési igényű gyermekek differenciáló pedagógiáját.

Az előbbiekben bemutatott lehetőségek, a megtett és megtehető lépések, utak hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermeki jog maradéktalanul érvényesülhessen. Ezáltal valóra válhat, hogy a rászorultak többségének problémáját időben felismerjék, és őket megfelelő terápiában részesíthessék. Ezáltal remélhetően csökken az esetek száma és súlyossága.

Felhasznált irodalom

Sok gyermek szüleinek nevében is KÖSZÖNÖM, hogy ilyen segítséget nyújtanak és segítenek megelőzni a későbbi kudarcokat. KÖSZÖNÖM!
Hornokné Juhász Erika

Kérem az ingyenes próbát!

Szuper a program, imádják a gyerekek! Sokkal hatékonyabb a gyakorlás, mint bármi eddig használt módszerrel.
Fülöp Krisztina

Kérem az ingyenes próbát!

A gyerek jól szórakozott a feladatokkal, ez kész csoda, mert már a haja is égnek áll bármilyen feladattól. A CD számunkra nélkülözhetetlen!
Varga Anna

Kérem az ingyenes próbát!

Csodálatos segítsége diszlexiás, diszgráfiás, és diszkalkuliás 10 éves gyermekemnek. A diszlexia kezeléséhez hasonló segédeszközt idáig nem találtunk.
Murányiné Hajnalka

Kérem az ingyenes próbát!

Rendkívül hasznosnak és jól használhatónak tartjuk az Önök által fejlesztett programot tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokon egyaránt.
Pongrácz Tímea

Kérem az ingyenes próbát!

Logopédusként dolgozom egy budapesti általános iskolában. Az összes megismert logopédiai program közül szeretném kiemelni ezt, az én elvárásaimnak leginkább megfelelő, legsokoldalúbb programot.
Balogh Péterné

Kérem az ingyenes próbát!

Ragyogónak tartom a program-csomagjukat. Pedagógus vagyok, s a megtekintés után ajánlottam a tanítványaim szüleinek. A kollégáim is elragadtatással nyilatkoztak a tartalmáról.
Dorcsinecz Jánosné

Kérem az ingyenes próbát!

Laikus szülőként úgy gondolom, hogy a diszlexia problémájával küzdő gyerekeknek nagy segítségére lehet ez a program.
Nagy Szilvia

Kérem az ingyenes próbát!

A program fantasztikus és gyermekeim javát fogja szolgálni!
Fekete Tímea

Kérem az ingyenes próbát!

Nagyon-nagyon tetszik ez a gyakorló anyag! Én ált. isk. 1-2. osztályában tanítok olvasni, írni, és csak gratulálni tudok ehhez a munkához! Az biztos, hogy tanítványaimnak és iskolámnak javasolni fogom a vásárlást! Az a véleményem, hogy nem csak diszlexia kezelésére, hanem teljesen átlagos gyerekeknek is igen jó gyakorlást biztosít ez a sokszínű feladatsor!
Csányi Judit

Kérem az ingyenes próbát!

Mi nyáron vettük meg a programot, és nagyon szeretjük:) Én tanítok is iskolában elsősöket, nekik is megvette az iskola, és órán is használjuk, valamint több tanítványomnak megvan már otthoni gépen is, szóval csak ajánlani tudom komplexitása miatt.
Dytta

Kérem az ingyenes próbát!

Kedves Kolos! Most találkoztam a fórummal, szívesen elmondom, hogy két éve használjuk az iskolában kolléganőmmel a programokat. Évente legalább 50 gyermek ismerkedik a segítségeddel az olvasás örömeivel, vannak kiemelten kedvelt programelemeink, és rengeteg jó tapasztalatunk.
Pappné Kati

Kérem az ingyenes próbát!

Ez tényleg megéri!
Molnárné Szűcs Andrea

Kérem az ingyenes próbát!

Lányom, Renáta nagyon szívesen "játszik" a programmal, nagyon leköti Őt. Minden nap újabb és újabb feladatokat fedez fel. Én is szívesen ülök mellette és figyelem. Nagyon értékes a feladatokkal eltöltött idő.
Vadász Lászlóné

Kérem az ingyenes próbát!

Jó szívvel tudom ajánlani a programot minden kisgyermeknek, aki nehezen olvas, s már talán nem is szeret; és minden szülőnek, akit elszomorít gyermeke sikertelensége, kudarcai e téren. A számítógép "varázsa", a sok vidám grafika, hang elfeledteti a gyermekkel, hogy valójában OLVAS.
Nemcsak kisfiam használja jókedvvel, hanem leányom is, akinek bár semmi problémája nincs a betűfelismeréssel, az olvasással, de élvezi a "JÁTÉKOT".
Sodics Péter

Kérem az ingyenes próbát!

Kazal Kolos (ügyvezető)
Varázsbetű Fejlesztő Műhely
8230, Balatonfüred, Dózsa Gy. u. 11.

Telefon:87/482-155, Mobil:  30/227-06-91, Fax: 87/482-155

e-mail:
 info@varazsbetu.hu
 

 Varázsbetű - Diszlexia otthon     Diszlexia teszt     Diszlexia Fórum     Diszlexia Info 

Kezdőlap | A programokról | Játékok | Hírlevél | Kapcsolat | Letöltések | Önök írták |  Fórum | Diszlexia tár | Diszlexia-teszt