„Jelképek erdején át visz az ember útja”

Az ember társadalmi lény. Létszükséglete, hogy érintkeznie kell másokkal, és ehhez jelekre van szüksége. Ezeket a jeleket az emberi test adta lehetőségek felhasználásával kell létrehoznia.

Az emberi kapcsolatok, az emberi érintkezés csodálatosan gazdag világából szinte valamennyiünknek először a beszéd jut az eszébe. Vagyis, hogy az ember szavaival közöl valamit másokkal.

Ugye Te is erre gondoltál elsőként?

De ha kicsit tovább gondolkodunk, egyre bővül kifejezési lehetőségeink köre: hiszen az embernek beszél az arca (mimika), beszélnek a mozdulatai (gesztus), beszél a testtartása, tekintete, öltözködése, mozgása, beszél azzal, ahogy a környezetéhez viszonyul (testkontaktus), és beszél a maga körül kialakított személyes környezettel is. Sőt! Azzal is, ahogyan, amilyen tempóval, hangerővel, hanglejtéssel a szavakat mondja.

Az ember egyedül kevés önmagának

Ahhoz, hogy megvalósítsd önmagad, társakra van szükséged. A másokkal való találkozás, érintkezés segíti ki az embert önmaga zárt világából, alakítja, fejleszti, formálja a személyiségét. Az emberi kapcsolatokban létfontosságú, hogy megértjük-e a másikat és meg tudjuk-e értetni magunkat másokkal.

"és szemmel, szájjal, orral fölfalni az egész világot" (Babits)

Minden ember egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy mind jobban meg akarja ismerni a valóságot. A megértés és önközlés „több csatorna” igénybevételével, „több nyelven” folyik.

Hallottál már arról, hogy a kommunikáció már az állatoknál is igen sokrétű?

Minél magasabb fokon áll egy állat a törzsfejlődés szintjén, annál többet tud közölni viselkedésével, hangokkal a környezete számára. Minden állatfajnak megvannak a maga speciális, csak rájuk jellemző jelzései.

Vegyük csak a legismertebbeket! Például: egy kutya ha örül, csóválja a farkát. Ugyanez a jelzés a macskáknál idegességet jelent. (Csak zárójelben jegyzem meg: mennyi baleset elkerülhető lenne, ha ezeket a legfontosabb figyelmeztető jelzéseket ismernénk!) Ami minden állatnál megegyezik, az a jelzések öröklöttsége: a „nyelv” amit használnak, biológiai adottság.

Az embernek az „emberi jelnyelvet” ugyanúgy meg kell tanulnia, mint a beszédet. Gondolj csak a kisbabákra! Bizony, ezeknek a nem-verbális jeleknek a használata megelőzi a beszédet.  De a beszéd kialakulása után is megmarad, bővül, finomodik, és nagymértékben segíti az önkifejezést.

Ha mosolyogsz, visszanevet

Ha már előbb a kisbabákat emlegettük: hát nem csodálatos, milyen hamar megtanulnak visszamosolyogni a rájuk mosolygó arcokra? Az emberi érintkezésben rendkívül fontos szerepe van az arcnak. Azt, hogy valakit szépnek találunk vagy sem, rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek , fiatalnak vagy öregnek, elsősorban az arc alapján döntjük el.

De beszédhelyzetben is nagyon fontos az arc szerepe: elsősorban a másik ember arcáról olvassuk le érzelmi reakcióit. (És a mi arcunkról is sok mindent le tudnak olvasni!)

Bár ezen jelzések nagy része önkéntelenül, a beszélő akaratán kívül jelenik meg, mégis a nem verbális kommunikációban a mindennapokban talán a mimika az, amit a legtudatosabban használunk.

Fintorgástréning

 Az arckifejezés szándékos beállítása könnyen végrehajtható. A nem-verbális jelzésekből ez áll legközelebb a gyerekekhez. („fintorogni” mindegyik nagyon szeret!)

A mimika tudatos fejlesztésével segíthetjük a gyerekek önkifejező képességét. Szó sincs arról, hogy ezzel a gyerekek szimulálóképességét kívánjuk fejleszteni! Azt kell tudatosítani bennük, hogy lényeges mondanivalónknak hogyan adhatunk még nagyobb nyomatékot  fokozott mimikával, hogy ezzel is elősegítsük a gyors és pontos közlést.

Az alábbi játékok segíthetnek gyermeked kommunikációs képességének fejlesztésében.

Tükörjáték

Melyek az arc leginformatívabb részei?

Az arcot ebből a szempontból három mezőre oszthatjuk:

- a homloktájék a szemöldökkel

- a szemek

- az alsóarc

A Tükörjáték izgalmas lehetőséget ad rá, hogy megismerjük az arc egyes részleteinek funkcióját.

A játékvezető szemben áll a gyerekekkel, akik megpróbálják "tükrözni", utánozni a változásokat: 

-szemöldök: szigorúság, csodálkozás, félelem stb.

- szemek: harag, szégyenlőség, merészség stb.

- alsóarc: lekicsinylés, öröm, ámulat stb.

Beszéljük meg az egyes arcmezők jellegzetes változásait. A játék előtt nem árt, ha a játékvezető igazi tükörben gyakorol egy kicsit!

Nézzünk farkasszemet!

A tekintetnek óriási szerepe van az emberi érintkezésben. Mondanivalónk szuggesztivitása, az igazság ereje nagyrészt a tekintetben jut kifejezésre. A tekintettartás pontosan tájékoztat bennünket a másik ember személyes tulajdonságairól. Aki sokat néz a beszélgetőpartnerére, "szemébe tud nézni", azt általában pozitívan értékelik. Aki nem tud a másikra nézni, elkapja, le-le süti a szemét, arról leggyakrabban negatív kép alakul ki, sokszor alaptalanul.

Éppen ezért fontos, hogy gyakoroljuk a bemutatkozást. Fogjunk kezet, érthetően mondjuk a nevünket (Teljes nevünket!), közben nézzünk a másik szemébe. Azt is megbeszélhetjük, mikor kinek illik először kezet nyújtani.

Kérdés-felelet: Kérdezzünk valamit gyermekünktől. Nem a tudás tesztelése a cél, tehát olyan kérdés legyen, amire valószínűleg tud válaszolni: mi volt ma az ebéd, kivel beszélgettél ma, volt-e házi matekból... A kérdezőnek és a válaszadónak tekintetkontaktusban kell lennie. Aztán cseréljünk. Lehet versenyszerűen is játszani: aki "kiesik" a szemkontaktusból, az a játékból is kiesik.

Rajzoljunk

Az életkor előre haladtával változnak az arc arányai: a növekedéssel nő az arcnak az agykoponyához viszonyított aránya.  

Rajzoljunk! Az alap egy kör. Kisgyerekre jellemző a magas homlok, nagy szemek, vékony szemöldök, kicsi orr. Mindezeket a kör alsó felébe kell rajzolnunk, hogy kisgyerek nézzen vissza ránk.

Felnőttnél a homloknak az arc többi részéhez viszonyított aránya csökken: a szemeket kicsit a kört képzeletben felező vonal fölé rajzoljuk. Erősebb, hosszabb lesz a szemöldökvonal és nagyobb az orr. Vagyis a növekedéssel az arc különböző részei eltávolodnak egymástól.

Hogyan változik meg az arc karaktere. a szemek távolságának, a szemöldök helyzetének, az orr hosszúságának, a száj formájának változtatásával? Próbálgassuk, beszéljük meg!

Gonosz vagy szomorú?

Most is rajzolni fogunk. Az alapkör marad, de most érzelmeket mutató arcokat rajzoljunk bele. Legyen az arc szigorú! Vidám! Sírós! Gonosz!

Beszéljük meg, hogyan kell változtatni a szemöldököt, a szemeket, a szájat ahhoz, hogy jól mutassa az érzelmeket!

Jó játékot kívánok!