|
|||||||||||||||||||||
Gyerekek, akik belülről ragyognak
- Melyik a kedvenc rovarod? - kérdezte a kislányom pár héttel ezelőtt, egy péntek esti sétánk közben. - És a pillangó nem ér, azt nem választhatod! - tette hozzá gyorsan, mielőtt bármit mondhattam volna. - Mindenki a pillangót választja... - Hmmm... - gondolkodtam hangosan - Talán a szarvasbogár - válaszoltam végül. - Az én kedvencem a szentjánosbogár. Szeretem a szentjánosbogarakat. - mondta szomorkásan. Sétáltunk, és beszélgettünk, élveztük az együtt töltött időt. Mindenki a pillangót választja…Hirtelen megkérdezte: - Szerinted én jó vagyok? Úgy értem, rendben vagyok? - mutatott magára - Néha olyan másnak érzem magam... Meglepetten álltam meg, és az arcát kutattam. Tudtam, éreztem, hogy mire gondol. Leültünk egy padra, és elmeséltem neki valamit a saját gyermekkoromból. - Mikor annyi idős voltam, mint Te, én is mindig kívülálló voltam. Különböztem a többiektől, és ezért mindig kényelmetlenül éreztem magam. Csúfoltak, és nem vettek be a csapatba. Ez sokáig fájt nekem. Ahogy töprengve nézett, eszembe jutott, amit a pillangókról mondott. Hogy mindenki a pillangókat választja. Átöleltem a vállát, és magamhoz szorítottam, mintha ettől a szavaim mélyebbre hatolnának. - Szeretném, ha tudnál valamit. Nekem mindig elmondhatod, ha valami bánt, ha úgy érzed, különbözöl a többiektől, ha egyedül vagy, ha valami zavar. Nem foglak kinevetni. Nem foglak megvetni, és nem mondom, hogy ez nem nagy ügy. Nem fogom félresöpörni az érzéseidet, mert tudom, hogy az mennyire fáj. Te is szentjánosbogár vagy!- Azt hiszem, Te is olyan vagy, mint egy szentjánosbogár. - folytattam - Tudod, miért? - kérdeztem. - Miért? - nézett rám reménykedve. - Te is belülről ragyogsz. - simogattam meg a vállát. - Ezt a ragyogást nem mindenki látja, de én igen. Az én dolgom az, hogy ezt a ragyogást megőrizzem. Szóval, ha valaki csúfol, vagy undok megjegyzéseket tesz rád, akkor gyere, és mondd el nekem. Én meghallgatlak, megölellek, és nem hagyom, hogy kialudjon benned a fény, kicsi, bátor, különleges szentjánosbogaram. Ahogy teltek a hetek, többször eszembe jutott ez a beszélgetés. A gyerekeknek az iskola vége sokszor nagy megterhelést jelent, különösen a szentjánosbogaraknak – azoknak a gyerekeknek, akik belülről ragyognak. Ekkor van a legtöbb eredményhirdetés, díjátadó, oklevél, taps. Ilyenkor általában a pillangók kerülnek a figylem központjába. Ők olyan tökéletesek, olyan színesek, annyira nyilvánvalóan tehetségesek! De nem szabadna megfeledkeznünk a szentjánosbogarakról sem! Az ő győzelmeik csendesek, észrevétlenek. Gyakran senkinek sem figyel fel rá, hogy ők miben jók. A tehetség sokfélePedig a tehetség sokféle lehet. Talán éppen a Szentjánosbogár az, aki átadja a helyét a buszon az idős néninek. Lehet, hogy ő az, aki álmában dalokat ír, és végigdudorássza a napjait. Talán olyan képeket fest, melyek a lelkedbe marnak. Vagy annyira szereti a matematikát, hogy fejben még éjszaka is a számokkal foglalkozik. Számítógépzseni, aki ugrik, ha valamelyik tanárnak gondja van a géppel. Talán a konyhaművészet érdekli, vagy az állatok közt leli meg a nyugalmát. Lehet, hogy egy ültő helyében kiolvas egy könyvet. Talán ő az, aki figyel a magányosokra, aki észreveszi az észrevétleneket, a kiközösítetteket. Vagy talán ő maga a magányos, az észrevétlen, a kiközösített, aki arra vár, hogy valaki észrevegye az ő belső ragyogását a rengeteg fényes, színes, tökéletes pillangó között. Mondd el!Lehet, hogy Te is ismersz egy szentjánosbogarat. Lehet, hogy ez a Szentjánosbogár fontos neked. Talán éppen a legfontosabb. Ha így van, kérlek, ne várj tovább! Ne várj rá, hogy valaki átadjon neki valamiféle díjat vagy igazolást, mellyel „hivatalossá“ válik a tehetsége! Ne várj tovább, mert nem biztos, hogy ez a nap valaha is eljön. Inkább vedd a kezedbe a kezdeményezést, és mondd el neki, hogy Te mit látsz benne. - Én látom a ragyogásod! Látom, amikor gitárt veszel a kezedbe, amikor sárga, zöld vagy arany ecsetvonásokkal fejezel be egy képet, látom, amikor csukott szemmel énekelsz, látom, amikor teli szájjal nevetsz. Látom, amikor a vízparton állsz, és a jövőn tűnődsz. Én látom a belső ragyogásod, drága, bátor, hős szentjánosbogaram! És – függetlenül attól, hogy más észreveszi-e vagy sem – tudd, hogy ez a ragyogás ott van, és hogy én látom. Ragyogj tovább!Ragyogj tovább! Énekelj, alkoss és álmodj tovább! Folytasd a varázslatot! Egy nap mások is észreveszik majd, amit én látok. És akkor ez a belső fény olyan ragyogó lesz, olyan fényes és gyönyörű, hogy a világ megtorpan egy pillanatra. És akkor majd csodálkozva néznek, hogy honnan ered. És mi ketten, Te és én, tudni fogjuk, hogy ez a fény mindig ott világított. Mert Te Szentjánosbogár vagy, aki belülről ragyog. És az én dolgom az, hogy ezt a ragyogást megőrizzem.
Gondolkodjunk közösen! Mondd el a véleményed! Legnépszerűbb bejegyzések
Legfrissebb bejegyzések
|
Kazal Kolos Az olvasás öröm is lehet!Azért dolgozunk, hogy egyetlen gyermek se valljon kudarcot az életben olvasási problémái miatt! Találkozzunk a Facebookon is!
|
||||||||||||||||||||
Kazal Kolos Copyright © Varazsweb |
|||||||||||||||||||||