10 módszer, mellyel gyermeked tanulásra ösztönözheted

"A fiam okos srác, de nem szeret tanulni. Az osztályfőnöke szerint, ha így folytatja, több tantárgyból is megbukhat."

"A lányom épp csak annyit hajlandó tanulni, hogy ellavírozzon az iskolában, meg sem próbálja megmutatni, mire képes. Ha a tanulás fontosságáról próbálok vele beszélni, akkor csak forgatja a szemét, és azt válaszolja, hogy az iskola unalmas."

Miért nem tanul?

A Te gyermeked is évről évre rosszabb bizonyítvánnyal jön haza? Már szinte mindenből hármas, pedig Te pontosan tudod, hogy kis odafigyeléssel kitűnő is ehetne?

Sok szülő van hasonló helyzetben: a gyerek unja az iskolát, és mélyen a képességei alatt teljesít. Pedig ahhoz, hogy egy nap egyetemre mehessen és diplomát szerezhessen, vagy akár csak hogy leérettségizhessen, jó tanulmányi eredmény kell. Nem egyszer "majd", hanem most.

A legtöbb szülő ilyenkor betegre aggódja magát, és folyamatosan nyaggatja, macerálja gyermekét, hogy miért olyan lusta, és felelőtlen, miért nem érdekli semmi, miért nincsenek céljai. Nem értik, miért ilyen közönyösek az iskolával és saját jövőjükkel kapcsolatban. Kipróbálnak mindent, de semmi sem használ. A helyzet nem lesz jobb, sőt talán tovább romlik.

Miért nem érdekli semmi?

Szülőként nehéz elfogulatlanul szemlélni gyermekünk iskolai teljesítményét, hiszen mi pontosan tudjuk, hogy ennek mennyire komoly szerepe van a jövőjükben. Nem értjük, hogy hogyan lehetnek fontosabbak az barátok vagy a számítógépes játékok, mint a tanulás.

A helyzet az, hogy a legtöbb gyerek egyáltalán nem lusta, közönyös vagy céltalan. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg: érdeklődőek, izgatottak, lelkesek és kíváncsiak minden iránt, ami érdekli őket: zene, filmek, játékok, Facebook, divat, és még sorolhatnám.

Egy pillanatra próbáld magad gyermeked helyébe képzelni. Felnőttként pontosan tudod, hogy milyen fontos az egészséges étkezés és a sport. De ezt be is tartani - ez már egy másik történet. Nem mindig könnyű salátát enni, nem mindig egyszerű időt találni a mozgásra. És akkor még nem is beszéltünk a csábításról, arról, hogy az ember megkíván egy fagyit, vagy épp egy szelet fűszeres tarját...

A legtöbb gyerek hasonlóan van ezzel: tudják, hogy az iskola fontos, csak hát annyi más, izgalmas dolog van a világon.

Fejletlen agyak

A legtöbb gyerek számára nehéz szembeszállni a kísértésekkel: nem mindig tudnak odafigyelni a tanárra, nem mindig készülnek el időben a házival, nem mindig tudják megtanulni a leckét a következő órára. A gyerekek felelősségérzete, figyelme, kitartása, érzelemkontrolja még nem elég fejlett, ezért csak nehezen tudják tetteik következményeit felmérni. Az ezekért felelős agyi terület - a prefrontális kéreg - csak meglepően későn, a húszas éveink elején-közepén fejlődik ki teljes egészében.

Valószínűleg már Te is tapasztaltad, hogy a veszekedés nem vezet eredményre. Azonban vannak módszerek, melyek segítségével gyermeked tanulásra ösztönözheted.

Vajon hogy segíthetsz neki?

1. Bizalom

Tarts fenn gyermekeddel nyitott és pozitív, bizalmon alapuló kapcsolatot. Legyetek csapattársak, ne ellenfelek! Így a véleményed továbbra is fontos lesz számára, ez pedig hatásos nevelési eszköz. Büntetés, szidás, fenyegetés vagy manipuláció használatával csak a kapcsolatotokat teszed tönkre.

Ha haraggal reagálsz gyermeked viselkedésére, azzal csak ellenállást gerjesztesz benne. Ne felejtsd el, nem azért viselkedik így, hogy téged bosszantson, egyszerűen fejlődése még nem tart abban a szakaszban, ahol a felelős magatartás elvárható lenne.

2. Ha végeztél...

Az élet egyik legfontosabb szabálya, hogy csak akkor kapunk jutalmat, ha megdolgozunk érte. Ha naponta gyakorolsz, akkor több gólt fogsz rúgni. Ha gyakrabban játszol, szebben fogsz zongorázni. Ha elmész dolgozni, fizetést kapsz. Használd Te is ezt a módszert, és kösd munkához a jutalmat: "Ha befejezted a házid, átmehetsz a barátodhoz játszani." Vagy: "Ha időben végzel a tanulással, megnézhetjük azt a filmet a moziban." Légy következetes, és ragaszkodj ehhez a szabályhoz. Lehet, hogy gyermeked agya még nem elég fejlett a hosszútávú tervezéshez, de hamar felismeri rövidtávú érdekeit.

3. Szülői beavatkozás

Biztosíts gyermekednek életkorának megfelelő mértékű szabadságot, például oszthassa be ő az idejét, ő dönthesse el, hogy mikor és mennyit tanul. De ez a szabadság csak addig érvényes, amíg jól mennek a dolgok az iskolában, például amíg jegyeinek átlaga 4-es fölött marad. Ha nem, akkor avatkozz be, például határozd meg, hogy gyermekednek mikor és mennyi időt kell délutánonként (zavartalan, elektronikától mentes) tanulással töltenie, vagy hogy mikor használhat telefont és számítógépet. Ezt a szabályt előre tisztázni kell, hiszen a cél nem a büntetés, hanem az, hogy megtanítsd gyermekedet a feladatára koncentrálni, tervezni és beosztani az idejét.

4. Kérdezd a tanárt!

Ha gyermeked munkája nincs arányban az elért eredményekkel, akkor üljetek le gyermekeddel és az osztályfőnökkel, beszéljetek a problémáról, és próbáljatok közösen kidolgozni egy tervet, mely meghatározza, hogy kinek mit kell tennie a jobb osztályzatokért. Megállapodhattok például abban, hogy gyermeked korrepetáláson vesz részt, a tanár minden óra végén ellenőrzi, hogy gyermeked felírta-e a leckét, a szülő pedig rendszeresen kikérdezi a tanulnivalót. Azt is rögzítse a terv, hogy mikor kapat gyermeked ismét nagyobb szabadságot.

5. Egy nyugodt hely

Keressetek egy biztos helyet, ahol gyermeked a leghatékonyabban tanulni. Kísérletezzetek, de ha megtaláltátok, ami a legjobban működik, ragaszkodj ahhoz a helyhez. Gyermekednek talán csendre és nyugalomra van szüksége, hogy ne tereljék el a figyelmét, de az is lehet, hogy a zene segít neki. Lehet, hogy egy asztalnál ülve tud gyorsan tanulni, de az is lehet, hogy a leckét az ágyra kuporodva, vagy az ablaknál ülve szereti olvasgatni. Időnként szükséges lehet, hogy ellenőrizd, vagy kikérdezd, ezért valószínűleg olyan helyet kell keresnetek, ahová Te is odaülhetsz és ahol közel vagy, hogy bármikor kérdezhessen, segítséget kérhessen.

6. Darabold fel!

Az összetett feladatok, például egy hosszabb fogalmazás elkészítése, egy prezentáció összeállítása, vagy egy témazáróra való felkészítés esetén döntő fontosságú, hogy gyermeked apróbb lépésekre tudja-e darabolni, meg tudja-e tervezni a feladat elvégzésének folyamatát, és hogy tudja-e tartani magát a tervhez. Beszéljétek meg, hogy gyermekednek szüksége van-e a segítségedre, és ha igen, milyen formában. Lehet, hogy elég neki egy nagyméretű fali vagy könyöklő tervezőnaptár, melybe felírhatja az egyes lépéseket és határidőket, de lehet, hogy a konkrét tervezésben, vagy a végrehajtás ellenőrzésében is szüksége van Rád. Előfordulhat, hogy korrepetálásra vagy különtanárra is szükség lesz, erről is Neked kell döntened.

7. Legyél kedves, de határozott!

A büntetés, a túlvédés és az irányításkényszer zsákutca. Ne felejtsd el, gyermeked különálló személyiség, saját gondolatokkal, vágyakkal és akarattal. Ha kezded úgy érezni, Te vagy a felelős az ő eredményeiért, teljesítményéért vagy akár a barátságaiért, akkor nagy kockázata van, hogy irányításkényszeres és manipulatív szülővé válsz - ez pedig gyermeked fejlődése szempontjából ártalmas.

Próbálj meg kedves, segítőkész, ugyanakkor következetes és határozott szülővé válni, igyekezz minél több pozitív visszajelzést adni gyermekednek. Aggódás és a szidás helyett támogasd és bátorítsd.

8. Motivációhiány

A legtöbb ember - nemcsak a gyerekek, a felnőttek is - fél attól, amiben nincs gyakorlata, amiben nem látja, hogy hogyan érhet el eredményt. Van, aki fél az autóvezetéstől, van, aki a vizet utálja, más nem szívesen ír meg egy hivatalos levelet. Általában megpróbáljuk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben olyan tevékenységet kell végeznünk, melyben butának, ügyetlennek tűnhetünk.

Gyermeked hasonlóan érez a tanulással kapcsolatban. Nem tudja, hogyan érhet el jó eredményt, ezért fél és idegenkedik az iskolától. Amikor például gyermeked hazajön, és azt hazudja, hogy nincs lecke, akkor nem Téged akar becsapni, csupán a félelmet és a kellemetlen érzéseket akarja elkerülni. Ha ilyenkor kiabálni kezdesz, és összeszidod, azzal csak még inkább megerősíted a félelmét, és amellett, hogy magadtól is elidegeníted, szép lassan egy meredek falat építesz gyermeked és a tanulás közé. Veszekedés helyett inkább légy megértő, és próbáld megmutatni gyermekednek a sikeres munka és az alkotás örömét.

Sok szülő téveszti össze gyermeke kisebbrendűségi érzését, iskolával, tanulással kapcsolatos félelmét és szégyenérzetét a lustasággal, a motivációhiánnyal vagy a felelőtlenséggel. A gyermek az érzelmeit sokszor fegyelmezetlenséggel, kiabálással, ellenkezéssel próbálja leplezni. Ahogy gyermeked növekszik, ez majd szép lassan megváltozik, de addig neked kell biztosítanod azt a rendszert, amire saját maga nem képes.

9. Harmónia

Ne várd gyermekedtől, hogy csak a tanulással foglalkozzon, és Te se csak gyermeked osztályzataira koncentrálj! Mutasd meg neki, hogy hogyan teremthet egyensúlyt az életében az iskola, a hobbi, a család, a barátok, a sport és az egyéb tevékenységek között.

10. Ne jövendölj!

Amikor szülőként azt látjuk, hogy gyermekünket a haverokon és a videojátékokon kívül nem érdekli semmi, akkor ebből hamar azt a következtetést vonjuk le, hogy felnőve is így fog viselkedni, és képtelen lesz eltartani önmagát és a családját. De az igazság az, hogy a legtöbb mai felnőtt gyerekként hasonlóan viselkedett, és ma ennek ellenére mégis normális, tisztességes életet élnek, felelősséget vállalnak magukért, a családjukért és a gyerekeikért.

Nem látsz a jövőbe, nincs kristálygömböd, ezért nem tudhatod, hogyan alakul majd gyermeked sorsa. Egy azonban biztos: Ha csak gyermeked negatív tulajdonságaira koncentrálsz, azzal csak állandó feszültséget és veszekedést gerjesztesz. Próbáld meg inkább azt észrevenni, amiben gyermeked jó, és segíts neki, hogy ezeket a képességeit fejlessze. Jól úszik? Gyorsan teremt kapcsolatot? Segítőkész? Ügyesen kertészkedik? Szereti az állatokat? Ezeket a tulajdonságokat az iskola nem értékeli, de felnőttként bármelyik alapja lehet egy sikeres karriernek. Az életben nem csak az akadémikus tudás számít, hanem sok egyéb mellett például a szociális képességek, a kreativitás és az empátia is.

Ne harcolj!

Mi, szülők gyakran annyira aggódunk gyermekünk jövőjéért, hogy megpróbáljuk átvenni az irányítást az életük felett. Hatalmi harcokba bonyolódunk, csak rójuk a felesleges köröket, veszekszünk az iskolán, a jegyeken, a tanuláson. De ettől semmi sem lesz jobb. Ebből nagyon nehéz kitörni.

El kell fogadnod, hogy gyermeked látszólagos lustasága és felelőtlensége életkori jellegzetesség, melyet erőszakkal nem változtathatsz meg. Ha a viselkedésére agresszióval válaszolsz, akkor semmivel sem vagy felnőttebb, mint ő.

Jusson eszedbe: nem kiabálni akarsz, hanem megoldani egy nehéz helyzetet.

Erre pedig a legjobb eszköz a megértés!